A mai napot a sors egy kicsit "kedvezően" átrendezte, mert elpasszoltuk a Galyatetői kiszállást (az interneten Galyatető Nagyszálló szerepel, és a busz nem ott áll meg, hanem előtte), mire észrevettük, már lefelé ereszkedtünk a hegyről. Végül Mátraszentistvánon kezdtük a túrát, persze nem a kiírás szerint, hanem újat rögtönözve. Elindultunk a szép napos tavaszi erdőben (ibolya-szőnyeg, virágzó fák és bokrok, üde zöld lomb), jó illatok között, madárfüttyöt hallgatva a Vörös kő felé, ahol találtunk egy jó állapotban lévő kilátót. Ide felmászva körpanorámát láttunk, Dorog felé párás ködös, felhős volt az idő, a Kékes felé viszont ragyogóan sütött a nap. Nem is reméltük, hogy ilyen kellemes lesz a mai nap, mert erősen borús időben indultunk Budapestről. A Vörös kőtől folytattuk utunkat enyhén, de folyamatosan emelkedő, jól járható ösvényen Péter hegyese felé (960 m), amit délután két óra felé el is értünk. Ez egy masszív kőkilátó, a tetejéről csak egy irányban lehetett kitekinteni, mert a többi oldalon már nagyon magasra nőttek a fák. Innen már csak 100 méter távolságra található a Galyatetői Nagyszálló. Vele szemben egy szolgáltató egység teraszán megpihentünk és kényelmesen kivártuk a kora délutáni busz indulását, mellyel fél hatra visszaértünk Budapestre. A mai túránk így egy kicsit rövidebbre, de talán szebbre sikerült, mint terveztük, és mindenki megelégedésére még emberi időben visszaérkeztünk a fővárosba. (írta: Dobos Ildi; a képeket köszönjük Dobos Ildinek és Versegi Károlyné Mártinak)