Téry Ödön Túra Club

Édesapja Josephus Rikker, az óbébai uradalomban volt tiszttartó. Fiát még Edmundus Félix Antonius Wilhelmus Rikker néven anyakönyveztette, nevét csak késõbb 1862-ben magyarosíttatta Téry-re. 1865-ben a család Budapestre költözött, tanulmányait a VII. osztályig a krisztinavárosi elemi iskolában végezte, majd az 1873/74-es tanévben beiratkozott az egyetem orvosi karára, mint rendkívüli hallgató. A nyolcadik félév alatt eleget tett katonai kötelezettségeinek is. 1876. november 7-én feleségül vette másod unokatestvérét, Mészáros Emíliát, dr. Mészáros Ferenc vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos leányát. Téry Ödön orvosi diplomáját 1879. április 5-én nyerte orvostudori oklevelet.

1880 szeptemberében a Selmecbánya közelében lévő Stefultra került, és ott bányász orvosi állást vállalt. Megalapította a Magyarországi Kárpát-Egyesület Szittya-Osztályát, 1882-ben pedig a pénzügyminiszter támogatásával a berlini egészségügyi kiállításra küldték ki, ahol tanulmányozta a bányászatot, kohászatot és a dohány feldolgozási ipart érdeklő egészségügyi berendezéseket, majd ennek eredményéről terjedelmes jelentésben számolt be.

Az 1883-84. évi himlőjárvány idején nyújtott rendkívüli önfeláldozó teljesítményének elismeréseképpen 100 Ft jutalmat nyert a bányaigazgatóságtól. Azonban anyagi körülményeinek kedvezőtlensége miatt arra kényszerült, hogy máshol próbáljon meg boldogulni. 1884. február 23-án visszaköltözött Budapestre, ahol a közegészségügyi igazgatásban helyezkedett el, mint tanácsos.

1890. június 17-én kinevezték közegészségügyi felügyelővé. 1903. március havában elnyerte a miniszteri osztálytanácsosi címet, 1906. március 14-én pedig közegészségügyi főfelügyelő lett. Ebben a minőségében dolgozott 1912. július l-ig, mint osztályvezető, mikor is a közegészségügyi szolgálat újraszervezése során e munkaköréből felmentették, majd a járványok és a háborús egészségügyi intézkedések körében foglalkoztatták tovább.

Számos dunántúli fogolytábort vizsgált felül 1916 telén, mely során súlyosan meghűlt, innentől folyamatosan betegeskedett. Mellőzése és két katonáskodó fiáért való aggódása is hozzájárult szervezetének további gyengüléséhez. Asztmája végett egyre gyakrabban kényszerült ágyban maradni, végül 1916 novemberében a teljes hivatali szolgálati idejének letöltésekor kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni. Ekkor nevezték ki miniszteri tanácsossá.

A világháború okozta izgalmak 1917 nyarára alaposan megtörték egészségét, dacára a gróf Esterházy Jánosné nyitraújlaki kastélyában töltött üdülésének, már nem tudta visszakapni régi erejét. Hazatértekor, augusztus 16-án ágynak esett, majd szeptember 11-én hunyta le szemeit örökre.

Élete során intenzíven foglalatoskodott a magyarországi turistamozgalom szervezésével. Kezdetben a Pilist és a Börzsönyt járta be, majd a Tátrai hegyekben túrázott. Több csúcsot a Magas-Tátrában ő mászott meg először. Az ő nevéhez fűződik az első dobogó-kői menedékház alapítása.

Kora ifjúságában már járta a hegyeket s 1877-ben járt a Pilisben és a Börzsönyben, ami akkoriban még szinte feledésszámba ment.

Tátrai hegymászó tevékenysége rövid volt, de eredményes:

• Közép-orom első megmászása, az Elülső-Középorom-csorbából a dk. gerinc legfelső részén, (Téry Ö. és Schwartz P. -- Still J. és Horvay S. hegyi vezetőkkel, 1876. augusztus 11.),
• Jordán-csúcs és Chmielowski-torony első megmászása, dk. gerinc a Chmielowski-résből, (Téry Ö. -- Spitzkopf M. hegyivezetővel, 1877. augusztus 1.),
• Fecske-torony első megmászása, (Téry Ö. -- Spitzkopf M. hegyivezetővel, 1877. augusztus 6.),
• Közép-orom, a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Téry Ö. -- Spitzkopf M. hegyivezetővel, 1878. július 28.).

Ezután 1894-ig turistaként járta a Tátrát, pl. volt A Lomnici-csúcson, a Gerlachfalvi-csúcson. 1888-ban a Zöld-tavi-csúcs harmadik megmászását végezte el egy könnyű úton az Öt-tó katlanából. A csúcs alatt lévő Zöld-tavi-rést azóta Téry-horhosnak nevezik.

A turizmus egyik legaktívabb szervezője volt. Az MKE -- amelynek 1875 óta tagja -- 1877-ben közgyűlésén választmányi tagnak választotta meg. Az MKE 1879-ben alakult első Budapesti Osztályának titkára és könyvtárosa lett. Amikor 1880-ban Selmecbányára került, először ütközött ki belőle a szervező: alig másfél év múlva 1882-ben megalakult az MKE Szittnya Osztálya, melynek Téry az ügyvivő elnöke lett. Miután 1884-ben visszakerült Budapestre, tevékenységét ott folytatta. Az 1885. évi országos kiállításon Déchy Mór és Bexheft Mór segítségével ő rendezte be az MKE kiállítási pavilonját. Az ország fővárosába kerülve ismét járni kezdte a budai hegyeket, s lassan kialakult körülötte egy állandó túrázó társaság. Ez érlelte meg Téryben a gondolatot, hogy feltámassza az MKE Budapesti Osztályát. 1888-ban Thirring Gusztávval meg is alakította az új osztályt, melynek ügyvivő alelnöke lett. Az MKE Budapesti Osztálya 1889 februárjában megindította a Turisták Lapját, melyet Téry Ödön szerkesztett Thirring Gusztáv társaságában. Téry ettől kezdve 21 évig szerkesztette a lapot, melyben számtalan cikket és ismertetést írt. 1890-ben vita indult meg az MKE-ben a székhely kérdésében, s amikor a közgyűlés nem fogadta el a fővárosiak azon indítványát, hogy az MKE székhelyét Budapestre tegyék, a Budapesti Osztály önállósult és 1891. szeptember 29-én megalakult az önálló Magyar Turista Egyesület, melynek ügyvezető alelnöke lett. Óriási energiával fogott az új egyesület fejlesztéséhez és kitartó munkájának lett az eredménye az 1898. június 5-én felavatott első (fa) menedékház a Dobogókőn. Fáradhatatlan tátrai munkásságát a szepesi Öt-tó katlanában felépített, róla elnevezett, Téry-menedékház koronázta meg, melyet 1899. augusztus 21-én nyitottak meg, mint Magyarország legmagasabban fekvő (2016 m) menedékházát.

A főváros környékén különösen Dobogókőt szerette és a Dobogókőre irányuló nagy propagandájának lett eredménye, hogy a kis faház rövidesen kicsinek bizonyult. A Turisták Lapjában megjelent cikkei mindenkor eseményei voltak a magyar turista irodalomnak. Ő volt a tátrai Halas-tó körül lezajló vitának a magyar turistaság részéről az egyik vezetője s nem rajta múlt, hogy nem a magyar turistaság által képviselt álláspont győzött.

Az MTE vezetésében bőségesen kivette a részét. 1906-ig volt az MTE ügyvezető alelnöke, 1907-1910 között elnöke, míg az MTE Budapesti Osztályának 1894-ig ügyvezető alelnöke, 1895-1910 között elnöke volt. Született vezéregyéniség volt s akaratának minden körülmények között érvényt szerzett. Ennek lett a következménye, hogy idővel ellentétbe került a fiatalsággal és 1910-ben elhagyta az MTE elnöki tisztséget s visszavonult az egyesület vezetésétől. Nagy munkájának elismeréseként az 1910. évi közgyűlés az egyesület díszelnökévé választotta meg. Halála után az MTE hálás tagjai Téry kedvenc tartózkodási helyén, Dobogókőn állítottak emléket a tiszteletére.

Emlékezete

• Számos turisztikai hely őrzi a nevét, például a Tátrában a Téry-menedékház, a Téry-csúcs, a Téry-horhos vagy a Téry-kuloár, a Pilisben pedig a Téry út.
• Dobogókőn tiszteletére emlékművet állítottak.
• Szülőfalujában, Óbébán 2006-ban avatták fel mellszobrát. 

Forrás: http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/t/tery.htm és wikipédia