1. nap
Szombaton reggel a Déli pályaudvarról indult csapatunk (13 fő) a vértesi kalandra. A túra Szárligetről indult, és az országos kéket követtük két napon keresztül. Az időjárás nagyon kedvezett, nem volt annyira hőség, de nem is "fáztunk", és ezúttal az eső elkerült bennünket. Mivel minden holminkat cipelni kellett két napon keresztül, úgysem lett volna lehetőségünk sok száraz holmira cserélni. Első izgalmas szakaszunk az úton a Mária-szakadék volt, ami nagyon vadregényes, magas bükkfák és és sziklák között vezet. Sajnos az idei időjárás, viharok és eső "összekuszálta" a fákat, ezért többször kellett útakadályt átmászni, átbújni alatta, vagy megkerülni. Ennek ellenére a Mária szakadék járható és kár lett volna kihagyni. Következő pihenő helyünk a Vitányi vár tövében volt. A romok lenyűgözőek, a kilátás pazar. Folytatva utunkat találkoztunk a Szarvas és Mátyás kutakkal, ahol fel lehetett magunkat frissíteni, mert elég bővel folyt belőle a hegy "leve". Útvonalunk felváltva haladt magas bükkfák, alacsonyabb, de sűrű erdők között, megszakítva erdei rétekkel, sok színben pompázó virágokkal, egy helyen embermagas páfrányos területtel. Mielőtt kibukkantunk volta Várgesztes falunál, még adódott egy szép kilátó pont a Zsigmond sziklánál, onnan már lehetett látni végcélunkat a Várgesztesi várat, ahová az összes útakadályt leküzdve 4-1/25 felé értünk. Boldogan foglaltuk el szálláshelyünket, ahol pihentünk, felfrissültünk, főleg a gulyásleves és palacsinta vacsora után. Nagyon élveztük a várfogság előnyeit, csak mi voltunk az egyedüli vendégek. Többször felmentünk a ár tetején kialakított kilátóba, ahol megtekintettük a naplementét, majd éjjel (aki nem tudott aludni) az megszámolhatta a csillagokat is.
2. nap
Az éjszakai friss levegőnek köszönhetően kellemesen ébredtünk, és a reggeli elfogyasztása után nekiindultunk második napunknak, hátrahagyva a Várgesztesi várat. A mai napon folytattuk az országos kék útvonalát. Az időjárás ismét kellemes volt, napos, felhős, de kirándulásra mindenképpen alkalmas. Sajnos végigkísért bennünket a kidőlt fák sora, a vízmosta völgyek, amik egy kissé tönkretették az utakat, de ennek ellenére nagyon élveztük a környezetet, volt aki gombát is talált és szedett a jó vacsora reményében. Kőhányáspusztán megtekintettük az Esterházy kápolnát. Az Oroszlánkőnek nevezett várrom már annyira elenyészett, hogy a természet visszavette a hatalmat a sziklákon. Mai utunkon többször is élveztük a felüdítő réteket a különböző füvekkel és virágokkal. A melegtől és a hosszú úttól kitikkadva 4 órára értünk Gántra, ahol boldogan pihentünk a busz érkezéséig. Még egy kihívás várt bennünket Székesfehérváron, ahol a buszsofőr rossz helyen tett ki minket, így még a városon is át kellett gyalogolni, ami nem igazán esett jól, de időben odaértünk a pályaudvarra, ahonnan már fáradtan, de megelégedve vonattal fejeztük be a szép két napos, összesen 35 km-es túránkat.
(írta: Dobos Ildi, a képeket köszönjük Dobos Ildinek)
Indulási csoportkép:
Átkelés a kidőlt fákon:
Mária szakadék:
Vitányvár Kisancsával:
Vitányvár:
Szarvasbogár:
A Szarvas kútnál:
Kilátás Várgesztesre:
Zsigmond sziklán:
Várgesztesi vár:
Csoportkép a várgesztesi várban:
Virágos rét részlet:
Eszterházy kápolna: