Nagy örömmel és bizakodással vágtunk neki 4 napos túránknak, holott az időjárás-előrejelzés semmi jóval nem kecsegtetett. Hiába, amióta nem Szűcs Pista szervezi a túrákat odalett az égiekkel való jó kapcsolatunk. Első napon Cserépfaluba utaztunk, majd kissé kalandos úton elfoglaltuk szállásunkat, és kevés ebéd elfogyasztása után rövid túrára indultunk. Csapatunk elevenebb része Bükkzsérc irányába indult, a Kövesdi-kilátó elérését célozva meg. Mi az
Ördögtorony elnevezésű kaptárkövet kerestük fel az alaposan felázott erdei ösvényeken. Innen a Millenniumi-kilátóhoz, a Kisamerika barlanglakásokhoz, a Berezdai pincesorra mentünk, itt megcsodáltuk a Borszentély építését. Továbbhaladva "szembejött velünk" egy nyitott pince, ahol pálinkát és bort kóstolgattunk. Később a pincegazdát hazakísértük, jól elbeszélgettünk Vele és kedves feleségével. Finom vacsorával zártuk a napot a Bükkalja Presszóban. Másnap vigasztalan szürkeségre ébredtünk. Még mindig bíztunk benne, hogy megússzuk szárazon. Nekiiramodtunk a régen várt Hór-völgyi túrának. Alig tettük meg az út harmadát, mikor eleredt az eső. Eleinte csak esett, később már zuhogott, de a táj így is nagyon szép volt. A Tebe-rétnél (ami a sok esőtől Tebe-tóvá változott) vágtunk át a Balla-völgybe, innen jutottunk be Répáshutára. Gyorsan elfoglaltuk szálláshelyünket a Vadász Panzióban. Az esőköpenyek ellenére elég vizesek voltunk, a panzióban ekkor még nem fűtöttek, így jól esett a meleg ebéd, no meg a védőital. Az időjárás miatt délután szobafogságra kényszerültünk. Következő napi túratervünk Bánya-hegy – Három-kő – Tar-kő – Őserdő volt. Az indulás időpontjában ömleni kezdett az eső, mikor kissé lecsillapodott megnéztük a Tájházat. Kulcsának megszerzése egy kincskereső túrához hasonlított. Dél körül elállt az eső, úgy döntöttünk, hogy elindulunk túrázni. Felküzdöttük magunkat a Bánya-hegyre. A sok eső nem javított a turistautak állagán. Idő hiányában csak a Három-kőig mentünk. Nagyon sajnáltuk, hogy a panzióban megismert, és túrára csábított kedves fiatal párnak – Robinak és Ritának – nem tudtuk megmutatni a szép kilátást, ami itt jó időben megjutalmazza a turistákat, hiszen magunk is felhőben voltunk. Rövid pihenés után igyekeztünk vissza Répáshutára, nem akartuk megvárni a sötétedést. Negyedik napon kiderült az ég (Murphy!). Délben indult az autóbuszunk, addig a Kőbalta tanösvényt jártuk végig, visszaútban Répáshuta főutcáján sétálva. Szép emlékekkel tértünk haza, a szokásos - "ide még vissza kell jönni" - érzéssel. (írta: Szabó Ancsa; a képeket köszönjük Dobos Ildinek és Szabó Ancsának)
Szabó Ancsa képei
Ördögtorony:
Borszentély az építőmesterrel:
A pincegazda kertjében:
Milleniumi kilátó:
"Kisamerika":
Indulás előtt Cserépfalun:
Hór-völgy:
Répáshuta, Vadász panzió erkélyén:
A Tájházban:
Kedves utcai részlet Répáshután:
A Három-kőhöz vezető elágazásnál:
"Szép kilátás" Három-kőnél:
Együtt a csapat (1 fotó erejéig):
Látkép a Kőbalta tanösvényről:
Dobos Ildi képei
Cserépfalu Mária fánál:
Cserépfalu, háttérben a Hór-völgy bejárata:
Erdőrészlet az esős, ködös, párás Hór-völgyben:
Esőben baktatva a Hór-völgyében:
Tebe-tó:
A szépséges Bükk párás, felhős arcát mutatta:
Ötletes farakás Répáshután:
A Három-kőnél:
A Három-kő csúcs meghódítása:
Őszi színek a Bükkben:
Csoportkép a 11 vállalkozó szellemű turistával:
Balla barlang: